Az idei választás egy nagylevelű hársra esett, amely nemcsak a természet iránti elköteleződés szimbóluma, hanem a diákok és az iskola közötti kapcsolat megerősítését is jelképezi.

A faültetés hosszú évek óta fontos hagyomány intézményünkben: minden végzős évfolyam egy-egy fát hagy maga után, emléket állítva az itt töltött éveknek. Az idei fa elültetését is az iskola alapítványa támogatta, ezzel is hozzájárulva a közösség értékeinek megőrzéséhez és gyarapításához.

Az ünnepségen Tódor Györgyné, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte a végzősöket, és beszédében kiemelte a faültetés jelentőségét a környezetvédelem és a jövő generációi szempontjából. Hangsúlyozta, hogy minden elültetett fa egy lépés a fenntarthatóbb jövő felé, és egyben maradandó jelképe az összetartozásnak.

A megható eseményt közös éneklés tette még emlékezetesebbé: a résztvevők együtt énekelték el a „Kertész leszek” című dalt, majd az ültetés zárásaként a „Mesélek a bornak” című dal csendült fel. A dal soraiban megfogalmazott gondolatok – „Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát... Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát S annak melegét mi visszavár” – különösen szívhez szóló üzenetet közvetítettek végzőseink számára.

Ezzel az üzenettel búcsúztunk tőlük: bármerre is viszi őket az élet, iskolánk mindig visszavárja őket, és reméljük, hogy szívükben megőrzik az itt szerzett élményeket és közösséget.