Történet

A középfokú oktatás Püspökladányban 1913-ban kezdődött, hiszen az ekkor alapított polgári iskola a maga idejében középiskolának számított. Ekkor már tanoncképzés is volt településünkön. 1945 után sokan voltak, akik az általános iskola befejezése után folytatni akarták tanulmányaikat lehetőleg helyben, illetve lakóhelyükhöz közel. Az ipari tanulók képzése az 1950/51-es tanévben indult. A Megyei Tanács Iparügyi Osztálya által létrehozott Helyi Ipari Iskolában 36 fő kezdte meg tanulmányait. 1945-től folyamatosan bővült a képzés szerkezete, s az 1965/66-s tanévben már 26 szakmacsoportban, 13 osztályban, 298 tanuló elméleti és gyakorlati képzése folyt a Petőfi Sándor Általános Iskola épületében, az általános iskolával váltott műszakban. A képzés feltételeiben csak az 1969/70-es tanévben történt jelentős változás - ekkor adták át az új iskolaépületet. Az épületben eredetileg hat tanterem volt, melyet 1979-ben és 1989-ben további 4-4 tanteremmel bővítettek.

Az 1970. január 1-jén önállósult iskola a 123. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet nevet kapta. 414 tanuló mellé 9 tanárt és 7 szakoktatót alkalmaztak. 1992-ben az Árpád úti tanműhely fokozatosan önkormányzati tulajdonba került; eleinte 1071, majd további 864 m²  területet hasznosított az iskola gyakorlati képzés céljaira.

1994-ben az iskola felvette a század elején tevékenykedő – vallás- és közoktatásügyi államtitkár, térségünk akkori országgyűlési képviselője – Petri Pál nevét. A szakképzés is kezdett átalakulni; a szakmunkásképzés mellett megjelentek a szakközépiskolai osztályok is: mezőgazdasági gépszerelő, illetve az integráció évében a környezetvédelmi és a rendvédelmi.

A Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola története

1951-ben a négyéves klasszikus, hagyományos gimnáziumi képzéshez még nem voltak meg a személyi feltételek, de ekkor, szeptemberben a középfokú óvónőképzés megkezdődhetett. 1954-től már csak gimnáziumi osztályok indultak. 1959 nevezetes év volt az iskola történetében: az iskola ekkor veszi fel a püspökladányi születésű Karacs Ferenc (1770-1838) térképkészítő és rézmetsző művész nevét. A létszámnövekedés és a gyakorlati oktatás bevezetése szükségessé tette az új iskola megépítését. Ez valósult meg 1963 őszén. Ekkor szervezték meg az öntözéses növénytermesztő gépész szakközépiskolát, 1964-től pedig a szabó szakma tanítását. Az előbbi 1971-ben kifutó osztállyal megszűnt, nem volt rá kellő számú jelentkező. A másik, a ruhaipari szakközépiskola – több alkalommal is megújult-, de ma már nem működik. 1990-ben megvalósult a Gagarin úti épület bővítése is, 11 új tanterem és 6 egyéb helyiség építésére került sor, ekkor a tanulólétszám 600 körül volt.

1990-től több új képzési forma is indult: az 1992-1993. tanévtől a hatosztályos gimnázium. Ez a képzés lehetőséget teremtett a térség tehetséges tanulóinak. 1995/96-tól 13. évfolyamon ruhaipari modellező és számítástechnikai szoftverüzemeltető szakképzés is szerepelt az iskola képzési kínálatában. Az érettségire épülő szakképzések nagyon népszerűek voltak, hiszen az egyetemekre, főiskolákra sikertelenül felvételizők hasznossá tehették a kimaradó egy-két évet, a gyengébb eredménnyel érettségizőknek pedig középfokú szakképesítést adtak és segítették a munkába állást.

1998-ban a Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola sikeresen pályázott a Világbank által támogatott, az ifjúsági szakképzés korszerűsítésére irányuló fejlesztési programra. Humán és műszaki szakterületen a szociális szolgáltatások és informatika szakmacsoportban indítottunk osztályokat 1998 és 2002 között. Mi a „Középfokú szakmai orientáció” (B) komponensében vettünk részt. Ezt azok az iskolák pályázhatták meg, amelyek nem vettek részt 1991-96 között a szintén világbanki támogatással megvalósított szakközépiskolai modellfejlesztési munkálatokban, de ismerték és elfogadták az új szakképzési modellt, valamint vállalták, hogy a korábban kidolgozott tantervek alapján tanítanak. Ez a program jelentős eszközfejlesztést is jelentett, a legkorszerűbb eszközök álltak a résztvevő iskolák rendelkezésére.

A középfokú oktatás részeként viszonylag korán megjelent az iskola keretein belül a felnőttek oktatására alkalmas szervezeti forma is, mely kezdetben a Dolgozók Óvónőképzője (1951-57), később 1954-től a Gimnázium Levelező Tagozata nevet viselte. A szakmunkásképzőben 1974-től létrejött a Szakmunkások Szakközépiskolájának kihelyezett tagozata, majd 1989-től önállósult. 1998-ban indult esti tagozaton az érettségire épülő szakképzés.

A két önálló iskola – a szakiskola és a gimnázium – története 1999. július 15-én újabb jelentős állomáshoz érkezett. Az önkormányzat integrációs törekvésének megfelelően döntés született a Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola, valamint a Petri Pál Szakképző Iskola közös igazgatás alá vonásáról. Az új intézmény neve: Karacs Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium jelzi, hogy valamennyi eddigi képzési forma helyet kapott a többcélú közös igazgatású közoktatási intézményben. Mindkét korábbi iskola legjobb hagyományait, fő törekvéseit megőrizve, megújulni képes közösségként élt az így kialakult, közel 1500 fős szervezetben.

1999-ben indult a környezetvédelmi és rendvédelmi szakközépiskolai képzés, melynek bázisát a Petri Pál Szakképző Iskola teremtette meg, ahol már nagy hagyománya volt a mezőgazdasági gépészképzésnek. 2002-ben két új érettségire épülő szakmában indult szakképzés, a pedagógiai asszisztens és a gazdasági informatikus II-ben, a szakiskolában pedig a környezetvédelmi szakmunkás képzést vezettük be.

2003-ban pályáztunk a szakiskola fejlesztését célzó projektre. A program 2003 és 2006 között 90 szakiskolára terjed ki, teljes megoldást kíván adni a szakiskolai szakképzés főbb problémáira. A projekt komponensei közül mi a „B” és a „D” komponensekre pályáztunk, a „B” a szakképzés módszertani (kompetencia alapú), a „D” az önfejlesztő iskolai (minőségirányítási) komponens.

2004-ben átdolgoztuk Pedagógiai Programunkat, a szakiskolai szakmai képzési kínálatunkat kibővítettük a gazdasági szakmacsoportba tartozó élelmiszer- és vegyiáru kereskedő szakképzéssel.

Megindult az ötévfolyamos nyelvi előkészítő gimnáziumi képzés is angol nyelven.

Mint látható, a középfokú oktatás Püspökladányban az évtizedek során rengeteg változáson ment keresztül, alkalmazkodva a kor szelleméhez és a mindenkori oktatáspolitika igényeihez. Az új évezredben az önkormányzatok helyett először a Klebersberg Intézményfenntartó Központ kezelésébe kerültek az állami középfokú közoktatási intézmények, majd a szakképzés megreformálásával együtt létrejöttek a Szakképzési Centrumok. 2015. június 01. óta iskolánk a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum részeként folytatja képzési tevékenységét.

Az iskola jelenlegi tanulói jogviszonnyal rendelkező tanulólétszáma 430 fő, a gimnazisták száma 71 fő, a technikumi/szakgimnáziumi képzésben tanulóké 9-13. évfolyamon 148 fő, a szakképző iskolások száma 188 fő; Arany János Kollégiumi Program nulladik évfolyamán 23 tanuló, felnőttképzési jogviszonyban további 67 hallgató tanul. A teljes oktatott létszám 497 fő. A pedagógusok száma 59 fő.

Érdekességképpen néhány adat az előző évekből, évtizedekből:

év	1954	1963	1967	1992	1997	2006	2012	2018
tanulólétszám	59 fő	536 fő	674 fő	570 fő	825 fő	1378 fő	1195 fő	792 fő

(Az írás nagy része Pierog Istvánné munkája, mely megjelent a Karacsos Öregdiákok Egyesülete fennállásának 10. évfordulójára kiadott jubileumi évkönyvben 2020-ban.)

Névadónkról

Karacs Ferenc  (Püspökladány, 1770.?- Pest, 1838. ápr. 14.)

Születésének esztendejére nézve nézve többféle adat van, mivel az anyakönyv megsemmisült, csak visszakövetkeztetni lehet. Nem megbízható lányának, Karacs Teréznek  feljegyzése sem, mely apja halála után jó két évtizeddel készült. Legvalószínűbbnek az 1770-es esztendőt tekinthetjük, mert 1787. április 26-án írta alá a debreceni református főiskola anyakönyvét, mint tógátus diák.  Módos család gyermeke volt, így taníttatása anyagi akadályokba nem ütközött. 1781-ben beiratták a debreceni Református Kollégiumba, ahol életútjához szerencsés indíttatást kapott. Az iskola tanára, Maróthy György, fontosnak tartotta, hogy a földrajz oktatását térképekkel segítse; hazai térképek viszont nem voltak, ezért minden diáknak külföldi térképekrõl kellett másolatot készítenie. Ez vezette Karacs Ferencet a térkép szeretetéhez, a rézmetszés elsajátításához. Már kora ifjúságában kitûnt tehetsége a térképszerkesztõ és térképmetszõ pályán: 1788-ban készült el első műve, amely 10 oldalon  148 mértani ábrát szemléltet, olyan tökéletes alkotás, hogy mindenki rézmetszésnek hiszi. 1789-ben készíti el iskolájának 34 lapból álló térképgyűjteményét, amely magyar iskolának megszerezhetetlen külföldi térképek másolata volt. Debreceni tanulmányainak beejezése után három évig Margittán tanított, majd 1793-ban Pestre jött mérnöki tanulmányok folytatására. Itt egyik tanára, Dugonics András ösztönzésére kezdett a rézmetszéssel elmélyültebben foglalkozni. 1794-ben Bécsben, neves rézmetszõknél (a magyar származású Czetter Sámuelnél valamint Junkernél) bővítete ismereteit. Ők ajánlották, hogy az akkori képzőművészetek központjában, Münchenben tökéletesítse tudását, de ajánlották a tudományokat és szépmesterségeket kedvelő I. Sándor cár udvarába is. Az ajánlatokat így utasította el: "ha minden magyar művész külföldön virágoztatja tehetségét, akkor csak saját sorsán segít, s nem mozdítja elő nemzete csinosodását". Az 1795-ben Pesten megnyitott térképszerkesztő-rézmetszõ műhelye rövidesen ismert és elismert lett itthon és külföldön. A müncheni és pétervári meghívásokat mindvégig elutasította. Anyagi helyzetének javultával 1802-ben feleségül vette a nagy műveltségű Takács Évát, aki később jelentős irodalmi munkásságával tűnt fel. Vendégszerető házukat csaknem naponta keresték fel a kor jelentős tudósai, írói, művészei: Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferenc, Fáy András, Virág Benedek, Kultsár István és a színészi pályát ekkor kezdő Déryné Széppataki Róza. Ingyenes lakóként itt kezdte el írni Katona József  Bánk bán című drámáját 1811-13 között. E kör határozta el a Tudományos Gyűjteménynek és az Auróra című folyóiratnak a megjelentetését, melyben számos Karacs metszet látott napvilágot.  Sok iskolai és egyéb térképet szerkesztett és metszett. Dolgozott Lipszky János neves mappáján is. Mintegy száz térképét, és kilenc atlaszát őrzik a gyűjtemények. Egyik legjelentősebb művét, a Magyar ország és a hozzá kapcsoltatott Horváth és Tóth országok Közönséges Táblát 1813-ban adta ki. Ennek fõ értéke a részletessége, de jelentős forrás értékű munkának számít az itt szereplõ 800 magyar helységnév miatt is.

          1830-ban fogott élete fő művéhez. Közel tíz éven át dolgozott az Európa Magyar Atlása című munkáján. Amikor az 1838. március 13-i árvíz háza emeleti peremét elérte,  munkáját akkor sem hagyta abba, nem követte a mentők felszólítását.  Kiadását nem tudta megérni mivel tüdőgyulladást kapott, és április 14-én meghalt. A régi ferencvárosi temetőben, az Orczy-kerthez legközelebb eső sírhelyre temették, mely temetőt 1870-ben megszűntettek , a halottakat kihantolták, így nyughelye ma már ismeretlen.  Halála után a réztáblák a Heckenast kiadó tulajdonába mentek át, aki ezeket 1864-ig a raktárban hagyta porosodni. Az atlaszok iránti kereslet megnövekedése miatt 1864-ben Hunfalvy János neve alatt jelentette meg a táblákat, a  második kiadás 1875-ben, a Franklin Társulatnál készült. Ez volt az első, magyar nyelvezetű Európa-atlasz, és még a századfordulón is használták az oktatásban. A hamisítást azonban felületesen követték el, mert a táblákról több Karacsra történő utalást elfelejtettek kivésni.

          Karacs Ferenc érdemei elsősorban mint magyar térképszerkesztőé közismertek, de meg kell említenünk a múzeumokban őrzött, művészi kivitelű 63 (nem térképi) rézmetszetét, valamint a reformkor szellemi kezdeményezéseiben betöltött szerepét is. Pesten, az Ősz utca és Sándor utca sarkán álló Karacs-ház (ma Szentkirályi u. 23.) találkozóhelye volt a reformkori magyar élet kiválóságainak. Vörösmarty, Kazinczy, Fáy András, Virág Benedek, Déryné, Katona József, Bajzsa József és mások Karacs Ferenc gyakori vendégei, beszélgetőpartnerei voltak.